Irodalmi munkásságát a Napsugárban versírással kezdte; román, orosz, lett, litván, bolgár, cseh és szlovák költők verseinek fordításával többek között a Korunk, Igaz Szó, Utunk, Új Élet, Művelődés, Echinox, az ungvári Kárpáti Igaz Szó, a budapesti Új Tükör s a miskolci Napjaink hasábjain szerepel. Műfordításai jelentek meg az Építő Amfion (1969), Égtájak (Bp. 1976), A végtelenség szomja (Bp. 1977), A lett irodalom kistükre (Bp. 1977) című antológiákban. Török, lett, litván, mordvin mesefordításait a Nagyapó mesefája sorozat közölte. Dsida Jenő és Kányádi Sándor verseit litván nyelven tolmácsolta a vilniuszi Literatura ir Menas című irodalmi folyóiratban. Szülőfaluja, Székelymuzsna tájszavait is összegyűjtötte (NyIrK 1970/1). “Aki műfordítóként annyi nép lelkével folytat párbeszédet, nem érezheti magát elzártnak még Muzsnán sem, amely valóban a világ végén van. Bán Péter a világ végén dolgozik, de tolmácsolásai a világ kezdetéig nyúlnak vissza a mesék fonalában.”

(A műfordító remetesége; Látogatóban Bán Péternél
- Ferencz Imre, Hargita Népe 1999.05.13)